Mi legyen a bőrgyógyászati házi patikában?

Mi legyen a bőrgyógyászati házi patikában?

Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van otthon egy fiókban vagy dobozban elrejtve lázcsillapító, savlekötő, esetleg néhány maradék szem antibiotikum vagy éppen orrspray. Ez a jól bevált házi patika, és ha ez valóban jól felszerelt, akkor sürgős esetekben igencsak jól tud jönni. No de mi a helyzet a bőrgyógyászati készítményekkel, a mindenféle bőrbajokra használható, pardon, kenhető krémekkel, gyógyszerekkel? Sajnos a reklámok itt is megteszik a dolgukat, és sajnálattal tapasztalom, hogy majd' minden háztartásban van (most mindenki tegye a kezét a szívére): Neogranormon™ kenőcs, Fenistil™ gél, valamilyen körömvirág-krém, és Canesten™. Ezeken kívül sztenderd szokott lenni a kamillás- és az ecetes borogatás. A rossz hírem az, hogy kevés esettől eltekintve, a fenti kencéknek vannak sokkal jobb alternatívái. Nézzük, miből álljon a bőrgyógyászati házi patika, már ha szeretnénk ilyet. 
(Megjegyzem, a legtöbb itt felsorolt készítmény recept nélkül kapható, tehát nem kell orvossal felíratni. Azonban érdemes bőrgyógyászhoz fordulni, ha a kezelt tünet vagy betegség nem javul, elkerülendő a súlyosabb állapot kialakulását.)

  • Cremor aquosus (ejtsd: kremor akvózusz, magyarra fordítva vizes krém). Víz alapú, de paraffint is tartalmazó "alapkrém", felvitele után minimális zsíros érzetet hagy. Nagyon jó bőrpuhító, nyugtató krém: száraz bőrre, kiszáradásos ekcémára tökéletes, de testápolónak sem utolsó. Ha olyan krémet keresünk, ami abszolút nem hagy zsíros érzetet a bőrön, akkor az unguentum stearinit (ungventum sztearini) keressük, zsírosabb változata az unguentum hydrosum (ungventum hidrózum).
  • Unguentum hydrophilicum nonionicum (ejtsd: ungventum hidrofilikum nonionikum, általában mosakodókenőcsként ismert). Ahogy a neve is mutatja, szappanként/tusfürdőként lehet használni, tehát nedves bőrre felvinni, utána pedig lemosni. Nagyon jól hidratál, nyugtatja a bőrt (aktív bőrbetegségben, pl. pikkelysömör vagy atopiás ekcéma esetén ezzel javasoljuk a mosakodást, mivel nincs benne illatanyag és durva hatású detergens, azaz tisztítószer). Testápolóként, száraz bőrre ugyanolyan jól használható, illetve kiváltható vele annak a bizonyos kék flakonú német cégnek a tusolás közbeni vagy utáni testápolója is: zuhanyozzunk a jól megszokott tusfürdőnkkel, öblítsük le, majd a nedves bőrre vigyük fel a mosakodókenőcsöt, és ezt is öblítsük le.
  • Unguentum boraxatum (ejtsd: ungventum bórakszátum, bóraxos kenőcs). Bórvegyületet tartalmaz, ami egy enyhe antibakteriális és gomba elleni hatóanyag. A kenőcs vazelin alapú, tehát meglehetősen zsíros. Felületes gombás vagy bakteriális bőrfertőzések esetén alkalmazható, kimondottan jó hatású férfiak makkgyulladása esetén is. Csecsemőknek óvatosan adandó, ugyanis a bór nagy mennyiségben számukra mérgező lehet.
  • Unguentum ad vulnera (ejtsd: ungventum ad vulnera, sebkenőcs). Talán az egyik legjobb (és legolcsóbb) sebkenőcs. A benne lévő szalicilsav segíti a hámosodást, felületes sebekre, horzsolásokra tökéletes. Tipp: akár ezt, akár az előző bóraxos kenőcsöt a kiszáradt, kicserepesedett ajkakra is használhatjuk.
  • Alksebor kenőcs. Bőrtápláló A-vitamint, E-vitamint, bőrnyugtató panthenolt és fertőtlenítőt tartalmaz. Leggyakrabban enyhe fokú aknéban, rozáceában, illetve szeborreás ekcémában használható. Kissé zsíros, illetve a benne lévő A-vitamin irritáló hatású lehet, ha kimondottan gyulladt tünetekre kenik.
  • Betadine oldat, illetve szappan formában is kapható. Jód alapú fertőtlenítő, kisebb sérülésekre használható. A textíliákat barnára színezheti. Alternatívája a Neomagnol tabletta, ami klórt tartalmaz. Vízben kell feloldani, és ezzel lemosni, illetve borogatni a felülfertőzött tüneteket.
  • És nem utolsósorban Herpesin, illetve Telviran tabletta. Mindkettő vényköteles, herpesz elleni hatóanyagot (aciklovir) tartalmazó gyógyszer, az árukban van csak különbség. Akinek rendszeresen visszatérő ajak- vagy nemi szervi herpesze van, annak érdemes egy dobozzal tartani otthon: az első tünetek megjelenésekor mielőbb érdemes elkezdni szedni, és hatásosabb, mint az aciklovir helyileg, krém formában alkalmazott változata. Bármilyen orvos felírhatja.

 

5 tipp a profi otthoni (arc)bőrápoláshoz

5 tipp a profi otthoni (arc)bőrápoláshoz

Még mindig elcsodálkozom, hogy emberek milyen sokat panaszkodnak a saját bőrükről (nem szép, pattanásos, zsíros, érzékeny, kipirul, stb.), miközben gyakorlatilag semmit nem tesznek azért, hogy egy kis odafigyeléssel szó szerint jól érezzék magukat a bőrükben.

Pedig a feladat egyszerű - és a siker biztos, hiszen saját pácienseim is sikerrel alkalmazzák ezeket az egyszerű, de mégis sokat érő tanácsokat:

  1. Ismerd a saját (arc)bőrtípusod! Talán ezzel kezdődik minden. Azért fontos, mert ha nem a bőrünknek megfelelő textúrájú kozmetikumot választjuk, akkor egyrészt rossz érzés lesz a kozmetikumot használni (pl. zsíros bőrre zsíros kenőcsöt kenni), másrészt egy meglevő bőrproblémát tovább ronthatunk (pl. száraz bőrt szárító hatású vivőanyaggal kenjük). Alapvetően három bőrtípus van: száraz, zsíros és kombinált (T-vonalban - orr, homlok - zsíros, orcákon száraz). Honnan tudod, neked melyik van? Szappan- és alkoholmentes arclemosóval moss arcot, ne vigyél fel semmilyen kozmetikumot vagy sminket a bőrödre, és 2-3 óra múlva érezni fogod, milyen a bőröd (ha fénylik és zsíros jellegű, akkor egyértelműen zsíros, ha húzódik, esetleg durva tapintatú, akkor száraz; a kombinált pedig a kettő kombinációja, ahogy fent is írtam). Zsíros bőrre szárító hatású vivőanyagot használunk, mint a gél, az oldat, vagy esetleg az emulzió. Száraz bőrre zsírozó, hidratáló hatású anyag kell, ilyen a krém, a lotion vagy egy gazdag, olajos szérum. A kombinált bőrnél nehezebb a választás, itt ki kell tapasztalni, mit szeret a bőröd, vagy a megfelelő területre a megfelelő vivőanyagot viszed fel.
  2. Hatóanyag nélkül nincs hatás! Retinol, E-vitamin, hyaluronsav, antioxidánsok (zöldtea-kivonat, béta-glukán), niacin, réz-tripeptid. A leghatásosabb és mostanában legmenőbb hatóanyagok, amik nélkül meg sem érdemes venni egy kozmetikumot. Önmagában a vivőanyag és néhány gyógynövény-kivonat elég keveset ér! 
  3. Az irritáció a bőröd legnagyobb ellensége! Tudományosan bizonyított tény, hogy mind a fizikai (dörzsölés, nyomkodás), mind a kémiai (irritáló anyagok) irritáció gyulladást, pirosodást, faggyú-túltermelést okoz. Ezekre semmi szükséged, úgyhogy kerüld el őket! Hogyan? Gyengéd mozdulatokkal tisztítsd a bőröd (dörzsölést, fizikai hámlasztást, nyomkodást kerüld), illetve tedd tiltólistára a leggyakoribb kémiai irritáló anyagokat: ezek a parfümök (illatanyagok, fragrance néven is ismertek), a denaturált vagy "sima" alkohol, és sok növényi kivonat. Emellett zsíros bőrre az intenzíven tisztító hatású natrium-lauryl-sulfate (vagy sodium-lauryl-sulfate, SLS) összetevő sem ajánlott, mert minél több faggyút távolítasz el a bőrödről, annál inkább azt hiszi, hogy több utánpótlás kell, és meg is termeli azt.
  4. Hámlassz és óvakodj a naptól! Alig van ember, aki hámlasztó hatású kozmetikumot használ. Nem a kozmetikai vagy esztétikai hámlasztó kezelésekre kell gondolni, amik valóban hatásosak, de utána napokig hámlik tőle látványosan az arcod: alacsony (2-5%) koncentrációban a szalicilsav és a gyümölcsavak (alfa-hydroxi acids, AHA) minden nap használva folyamatosan megújítják a bőr hámrétegét, anélkül, hogy használatuk kellemetlen vagy rossz értelemben látványos lenne. Az UV-sugaraktól pedig sajnos óvakodni kell, mert ezek ágyaznak meg a későbbi ráncoknak és fénykárosodott bőrnek. Főleg nyáron nagyon fontos, hogy az utolsó nappali termék, amit felviszel az arcodra, mindig tartalmazzon fényvédőt!
  5. Felejtsd el a tégelyt! Elgondolkodtál már azon, hányszor nyitsz ki egy krémes tégelyt és nyúlsz bele, amíg el nem fogy a tartalma?! Ezzel egyrészt oxigénnel kerülnek kapcsolatba olyan hatóanyagok, amik eléggé érzékenyek a külvilág behatásaira, vagy egyenesen antioxidánsok (tehát az oxigén közömbösíti őket). Másrészt a nyúlkálással rengeteg kórokozót viszünk be a termékbe, amiket azután a bőrünkre kenünk, vagy amik lebontják a krém alkotórészeit. Éppen ezért mondj nemet a tégelyes termékekre, és csak pumpás, levegővel nem érintkező csomagolásban vásárolj kozmetikumot.

Miért van agyag a samponban és az arclemosóban?

Miért van agyag a samponban és az arclemosóban?

Egyre több reklámban látni, hogy különféle kozmetikumok összetevői közül az agyagot emelik ki. De miért tennének egy szürkésbarna, tocsogós közetfajtát bőr- vagy hajápolási termékekbe, amikről biztos nem a föld és a sár jut eszünkbe? Ennek jártam utána, mert bevallom, én sem tudtam a választ.

Kezdjük az alapoknál: mi egyáltalán az agyag? A Wikipédia szerint: "Az agyag igen elterjedt kőzetféleség, finomszemcsés összetevőkből áll. Azokat az üledékes kőzeteket sorolják ide, melyek szemcsemérete nem haladja meg a 0,02 mm-t." Tehát az agyagszemcsék a homokénál is kisebbek, szárazon jellegzetesen por formájú, nedvességet felvéve pedig ragacsossá, formálhatóvá válik, túl sok víz hozzáadásakor azonban feloldódik és lebegő üledékké alakul. Elektronmikroszkópos felvételen jól látható, hogy apró, viszonylag éles szegélyű lemezkékből áll, ennek még a későbbiekben sok jelentősége lesz. Alapvetően mindenkinek a szürke agyag jut az eszébe, de létezik sárga, vörös, vagy zöld agyag is - attól függően, hogy milyen más elemeket, általában vasat, ként vagy rezet, tartalmaz.

Ennyit a kémiáról és a földrajzról. Írásos feljegyzések alapján az agyagot már az ókori egyiptomiak és görögök is használták, főleg a bőrre kenve, tisztálkodásra és gyulladáscsökkentésre. Ki más is lenne az első agyag-használó ókori celeb, mint maga Kleopátra. A XX. század derekán tudományosan is bizonyították, hogy az agyag rendkívül jó nedvszívó-képességű, kémiailag semleges (tehát remek kozmetikai alapanyag, amiben sok minden el lehet keverni), nem mérgező, és megfelelő mennyiségű folyadék hozzáadásával a tapintása is kellemes, lágy érzetet kelt. A '90-es években kísérletekkel is igazolták, hogy az agyag rengeteg mindent "magába tud szívni", legyen az a bőrön termelődő felesleges faggyú vagy sebváladék, illetve a sok kis apró lemezke által biztosított hatalmas felszínről párolgó víz hőt von el a környezetéből, azaz hűsít. Szintén a kis, éles szélű mikroszkópikus lemezkék dörzspapírként hámlasztják le a bőrről az elhalt hámsejteket és távolítják el a szennyeződéseket.

A fentieken kívül azonban meglehetősen kevés olyan tudományos forrást találtam, ahol az agyagot mint kozmetikai összetevőt, vagy annak bőrre gyakorolt hatásait vizsgálták volna. Csupán két, ezzel kapcsolatos kísérletre bukkantam: patkányok bőrén alkalmazva az agyag néhány százalékkal növelte a bőrben képződő kollagén mennyiségét - sajnos magyarázatot erre nem adtak, illetve a bőrre felvitt agyag növelte az adott bőrterület hőmérsékletét és véráramlását. Sajnos ezeken kívül csupán jól hangzó, szenzáció-hajhász és a marketinget megkönnyítő tulajdonságokat olvasni az agyagról, ezek közül az egyik, hogy természetes eredetű (a körömvirág is az, mégis tud ekcémát okozni), a másik, hogy "megköti a bőrben levő toxikus anyagokat" (ezt a feladatot pedig a májunk látja el, nem a kozmetikumok).

Egy szó, mint száz: hogy az arclemosókban miért lehet agyag, az a fentiek alapján talán egyértelmű. De hogy samponokban, a tisztító hatáson kívül, miért van, az továbbra is rejtély marad. Ha valaki esetleg tudja a választ, ne tartsa magában és ossza meg velem!

Milyen a jó bőrgyógyász?

Milyen a jó bőrgyógyász?

Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy az emberek szerint mitől jó egy bőrgyógyász. Gyakran hallani a szakterületemmel kapcsolatos közhelyeket: "csak felírja vagy ezt vagy azt a krémet", "meg sem vizsgált, csak rám nézett, amikor még az ajtóban álltam", satöbbi. Tudni akartam, hogyan lehetne rácáfolni ezekre az állításokra, és mit várnak el a páciensek egy (jó) bőrgyógyásztól.

Egy teljesen átlagos, járóbeteg-rendelésen eltöltött napon megkérdeztem aznap mindegyik, általam vizsgált pácienst, hogy szerinte milyen a jó bőrgyógyász. Tizenhat betegtől kaptam választ, ami statisztikailag nem nagy szám, ám privát felmérésem végére meglehetősen meglepődtem. A válaszok alább láthatóak, gyakoriság szerinti sorrendben.

És hogy min lepődtem meg? Mivel munkám eredménye jó esetben szemmel látható, olyan válaszokat vártam volna, hogy "eltünteti a bőrtüneteimet", "meggyógyít", vagy "olyan lesz a bőröm, mint korábban". De nem. Egy válasz sem vonatkozott szigorúan véve a szemmel látható eredményre, sokkal inkább az orvos személyére, vagy az orvos-beteg kapcsolatra. Sőt, az első három válasz a betegek majdnem kétharmadától származik, úgy, hogy egyszerre több tulajdonságot is említettek, tehát ezek kiemelten fontos elvárásoknak tűnnek, amikor bőrgyógyászati ellátást vesznek igénybe. Mindenképpen tanulságos, ugyanakkor - legalábbis általam - nem várt válaszok.

Meg kell jegyeznem, hogy a felmérést valóban beteg, bőrtünetek miatt jelentkező páciensek között végeztem - tehát nem esztétikai bőrgyógyászati kliensekkel, akik amúgy egészségesen kérnek valamilyen, őket "szebbé" tevő kezelést. Izgalmas lesz ugyanezt a felmérést az ő körükben is elvégezni. 

Gargalizálj gonorrhoea ellen

Gargalizálj gonorrhoea ellen

Ki gondolta volna, hogy a jellegzetesen zöldeskék színű, Joseph Lister angol sebészről elnevezett szájvíz nem csak a szájápolásban nyújthat segítséget!? Egy kolléganőm hívta fel rá a figyelmem, hogy decemberben számos hírportál foglalkozott a témával, miszerint ez a bizonyos szájvíz egy klinikai vizsgálat alapján alkalmas lehet a torokban levő, garatgyulladást okozó, úgynevezett pharyngeális gonorrhoea kezelésére és megelőzésére is.

Persze lehetne legyinteni, hogy a bulvármédia megint talált magának egy szenzációhajhász témát, pedig most ennél sokkal többről van szó: a szóban forgó vizsgálatot egy neves orvosi folyóirat, a Sexually Transmitted Infections publikálta, a kísérlet körülményei pedig megfeleltek egy általános klinikai vizsgálaténak. Határozottan állítják, hogy a gyártó cég nem finanszírozta a vizsgálatot. Ötvennyolc, gonorrhoeás torokgyulladással diagnosztizált férfit osztottak két csoportba fele-fele arányban: az egyik csoport szájvízzel, a másik pedig sóoldattal öblögetett, majd ezután mintát vettek a torkukból. A szájvizes csoport tagjainak 48%-ának torkából eltűnt a baktérium, míg a sóoldat csak 16%-ban volt hatásos. Látható, hogy a hatás közel sem 100%-os, tehát nem kell az orvos helyett a drogériába rohanni, ha baj van, mindenesetre ígéretes, hogy egy viszonylag egyszerű módszerrel lehetne kezelni egy olyan fertőzést, aminek a kórokozója lassan minden elérhető antibiotikumra rezisztenssé válik.

A fenti vizsgálaton felbuzdulva elindítottak egy következőt, amely jelenleg is folyamatban van: 500 fő részvételével vizsgálják a szájvíz gyógyító hatását, illetve felmerült, hogy ez a tripperes garatgyulladás megelőzésére is hatásos lehet. Elvégre, ami a torokban van, az orális szexszel máshová is kerülhet, tehát sok esetben nem csak a szájvizet használó lenne védve.

Mindent a mikrotűs kezelésekről

Mindent a mikrotűs kezelésekről

Dermaroller, dermapen, rádiófrekvenciás mikrotűs kezelés - sokat, sokan és sokszor halljuk ezeket a fogalmakat manapság, ha szépségápolásról van szó, tapasztalataim szerint azonban a laikusok vagy épp hasonló kezelésre készülő kliensek gyakran megfelelő szakértelemmel nem rendelkező (szak)emberek olykor sallangos, többnyire marketing célú ismertetése vagy véleménye alapján gondolják, hogy ez a kezelés hatásos/nem hatásos, neki való/nem neki való. Ebben szeretnék egy kicsit rendet tenni és a tudomány oldaláról is megvilágítani, amit meg lehet.

Régóta ismert tény, hogy a bőr sérülése beindítja a sebgyógyulás folyamatát, amely során a kellemetlen, gyulladásos fázist követően megkezdődik az eredeti állapot helyreállítása: ezt a sejtek felgyorsult osztódása, illetve az általuk termelt anyagok, legyen az kollagén, növekedési faktorok vagy hyaluronsav, segítik elő. A '90-es években plasztikai sebészek és bőrgyógyászok vették észre, hogy ezen jótékony folyamatok korábbi műtéti hegek megjelenését javították, amennyiben - véletlenül vagy mesterségesen - megsértették ezeket a hegeket. Ezt követően már csak néhány lépés volt, hogy elsőként akne okozta hegeket a bőr mesterséges "megsértésével", azaz a sebgyógyulási folyamatok beindításával, megpróbáljanak eltüntetni. Az ígéretes eredményeket látva pedig ma már nem csak hegkezelésre, hanem az egyébként egészséges bőr struktúrájának javítására, rejuvenációs, azaz fiatalító céllal, alkalmazzák ezt a "kontrollált sebgyógyulási" folyamatot. Az akne és műtéti hegek kezelésén, és bőrfiatalításon kívül sikeresen lehet alkalmazni a gyakorlatban melasma, foltos hajhullás, időnként rosacea kezelésében is.

Legyen szó bármilyen eszközről, a beavatkozás során egy hosszát és átmérőjét tekintve milliméteres nagyságrendben levő tűt (vagy tűket) szúrnak a bőrbe, ez gyakorlatilag a bőr mesterséges megsebzése. A szúrás mélységét vagy kézzel, a bőrre nyomás erejével szabályozzák, vagy modernebb eszközökkel ez automatikusan történik. A legelterjedtebb mikrotűs eszköz a dermaroller, aminek egy nyélhez rögzített forgó hengerén sok-sok apró tű ül sorban, ezt kell a bőrön végiggörgetni. Hátránya, hogy az általa okozott hatások és mellékhatások nagyban függnek a használó kézügyességétől, illetve a bőrbe éppen begördülő, illetve az onnan kigördülő tűk nem vékony, függőleges, hanem nagyobb, ferde sebeket ejtenek. A dermapen valóban egy vastag tollhoz hasonlít, amelynek a végéből automatikusan, egyszerre jön ki, majd húzódik vissza négyzetes elrendeződésben mikrotűk sokasága. Ezekkel az eszközökkel többnyire kozmetikákban találkozhatunk, azonban a rádiófrekvenciás mikrotűs eszközök, illetve kezelések csak orvosi felügyelettel érhetőek el. Miért rádiófrekvenciás? Mert egy dermapenhez hasonló eszközzel a bőrbe engedett tűk a csúcsukon hőt termelnek, ezáltal a mechanikus sebzés mellett az irha sejtjeit kisfokú (kb. 60°C-os) hőhatás éri, ami vizsgálatok szerint fokozza a kötőszöveti rostok és növekedési faktorok termelődését. A tűk szára szigetelt, tehát a hámot és a bőr felszínét "nem sütik meg".

A kezelések hatékonysága nem kérdéses! Egy vizsgálatban (Aust és mtsai., 2008.) a kezelt bőrterületek szövettani vizsgálatával igazolták, hogy négy mikrotűs kezelést követően 6 hónappal a bőrben a kollagén- és elasztikus rostok aránya a négyszeresére nőtt. A kezeléseket követően pedig általában kihasználjuk, hogy az érintett bőr gyakorlatilag tele van igen apró sebekkel, melyeken keresztül különböző hatóanyagokat tudunk célzottan az irhába juttatni, legyen az hyaluronsav a megfelelő hidratáltságért, retinol a bőr öregedése ellen, vagy antioxidáns hatású c-vitamin. Nagy előnye a mikrotűs kezeléseknek, hogy nincs "down-time", azaz lábadozási idő: egy rádiófrekvenciás mikrotűs beavatkozás után az okozott bőrpír és kisfokú vizenyő 1-2 óra alatt elmúlik, szemben egy középmély peelinget követő 4-5 napos hámlással. Természetesen vannak olyan állapotok, amikor tilos mikrotűs kezelést végezni: ha a kliensnek véralvadási zavara van vagy véralvadás-gátlót szed, aktív herpesz fertőzés, aktív akne betegség, illetve krónikus, arcot érintő bőrbetegség (pl. atopiás dermatitisz, pszoriázis) esetén.

Ha az arcbőr szerkezetének javításáról, az igen finom ráncok csökkentéséről, aknés hegek vagy napfény-károsodás jeleinek mérsékléséről van szó, akkor az egyébként igen hatásos, de több napig tartó hámlást okozó peelingek mellett a mikrotűs kezelések valódi alternatívát jelentenek. Megbízható, tapasztalt szakember kezében a dermaroller és dermapen nem jelent veszélyforrást, azonban az elérhető hatás fokozásához válasszunk rádiófrekvenciás mikrotűs kezelést.

Rozácea

Rozácea

Sokan pusztán kozmetikai problémának tekintik, és már megszokták, hogy arcbőrük érzékeny, kipirul - épp ezért nem is fordulnak orvoshoz. Pedig a rozácea, avagy a "kelták betegsége" szakmai értelemben egy bőrbetegség, pontosabban egy hajlam, amit sajnos véglegesen gyógyítani nem lehet, viszont a megfelelő odafigyeléssel és orvosi-kozmetikai kezeléssel gyönyörűen karban lehet tartani.

A kelták betegsége, hiszen főként az I-II-es bőrtípusú (tehát világos hajú és -szemű, fehér bőrű) emberek arcán jelentkezik, először általában fiatal felnőttkorban. Nők gyakrabban érintettek, mint férfiak, és általában a nők gyakoribb kozmetikum-használata miatt náluk lehetnek kifejezettebbek és ezért zavaróbbak a tünetek. Típusosan az arcbőr érintett, ezen belül is meghatározott régiók (orcák, homlok, orr), ritkábban a szemek (kötőhártya, szaruhártya). A betegség pontos oka nem ismert (hiszen akkor tudnánk gyógyítani): tudományos vizsgálatok alapján genetikai hajlam, az arcbőr ereinek és beidegzésének, illetve a bőr immunrendszerének zavara az, amelyek összjátékaként az arcbőr egyébként nem káros, hétköznapi behatásokra is bőrpír, duzzanat és gyulladás keletkezik. Ezek a rozácea korai stádiumában még maguktól elmúlhatnak néhány óra alatt, azonban ahogy a rozáceás páciens betegsége "tovább menetel", a bőrtünetek egyre inkább állandóvá válnak.

A rozácea összes tünete: balra fent a kezdeti stádium, jobbra fent a kötőszövetesen átépült bőr, mint utolsó stádium

A rozácea összes tünete: balra fent a kezdeti stádium, jobbra fent a kötőszövetesen átépült bőr, mint utolsó stádium

A betegség kezdetekor főleg az orcán és a homlokon láthatóak apró, kitágult erek, esetleg halvány bőrpír. A következő stádiumokban a fentiek mellett gyulladt csomók, vizenyő, és akár pattanás-szerű tünetek is kialakulhatnak, végül a bőr kötőszövetesen átépül, megvastagodik, egyenetlenné válik. Ismerjük az okuláris, azaz szemészeti rozáceát, ahol - akár bőrtünetek nélkül is - a kötőhártya, rosszabb esetben a szaruhártya gyulladását látjuk, a szemben érzett idegentest-érzéssel, akár látásromlással is. A rozáceával kapcsolatos két fő probléma, hogy nem vesszük figyelembe a páciens panaszait az arcbőrön tapasztalt érzékenységről és égő érzésről, illetve gyakran keverik össze az akne betegséggel, holott a két állapot kezelése nagyban különbözik! Egyébként a rozácea tipikusan blikkdiagnózis, a gyakorló bőrgyógyász ránézésre felimeri a tüneteket, habár valóban sokmindenre hasonlíthat.

És ha már a kezelésnél tartunk: személy szerint a legfontosabbnak tartom, és minden páciensemet buzdítom egy "betegség-napló" vezetésére. Mivel a tüneteket általában külső, nehezebben vagy könnyebben kiküszöbölhető ingerek (pl. hirtelen hőmérséklet-változás, UV-sugárzás, alkohol-fogyasztás, fűszeres vagy forró ételek, nem megfelelő kozmetikum, stressz) lobbantják fel, ezért célszerű a bőrtünetek romlásakor átgondolni és lejegyzetelni, hogy a megelőző 1-2 órában mi történt velünk. Így könnyen azonosíthatóvá válnak azok a faktorok, amelyeket elkerülve sokat tehetünk a tünetek megelőzéséért. Ezen kívül a kezelés első és második lépcsője a megfelelő, nem irritáló kozmetikumok, illetve helyileg alkalmazott gyógyszerformák (oldatok, krémek, emulziók) kiválasztása és alkalmazása. Súlyosabb esetben, illetve szemészeti tünetekkel szükség van szájon át szedett, szisztémás kezelésre, a legsúlyosabb stádiumban pedig már csak sebészeti korrekciós beavatkozással érhető el javulás. A gyógyszeres kezeléseken kívül elérhetőek szintén hatásos kozmetológiai kezelések is, ilyen például a villanófény (IPL) kezelés vagy a lézeres kezelések, ezek főleg a betegség kezdeti szakaszaiban hatásosak.

Ne nyugodjunk tehát bele, hogy arcbőrünk érzékeny, ég, húzódik, és időnként bőrpír és gyulladás jelentkezik rajta: a megfelelő szakmai segítséggel legtöbbször van megoldás a problémákra.

Egy szépségápolási rítus, amire már oda se figyelünk

Egy szépségápolási rítus, amire már oda se figyelünk

Olyannyira a mindennapjaink részévé vált, olyan rutinszerű, és olyan egyszerűnek tűnik: az arcmosás a szép arcbőr egyik alfája és ómegája. Gyakorlatilag az arcbőr megtisztításáról beszélünk, amivel egyrészt eltávolítjuk a szennyeződéseket, felesleges faggyút és izzadságot a bőrünkről, másrészt előkészítjük arcunkat a tisztítás utáni teendőkre (legyen az tonik, hidratáló, vagy smink felvitele).

Mint mondtam, egyszerűnek tűnik, mégis, ha rosszul, rossz kozmetikumokkal végezzük, sok kárt tudunk okozni. A legtöbben reggel, ébredés után hideg vizet locsolnak az arcukba, majd törölközővel szárazra törlik. Hölgyek esetleg még valamilyen arclemosót is használnak hozzá. Nos, mind a nagyon hideg, mind a forró víz irritálja a bőrt: arcmosáshoz langyos, kézmeleg vizet használjunk (bármekkora is a kísértés, hogy a jéghideg víztől jól felébredünk), szárításnál pedig tapogató mozdulatokat használjunk, ne húzzuk vagy dörzsöljük törölközővel a bőrünket! A különféle arcmosó textíliák, vagy egyéb dörzsölésre használt kellékek is szigorúan kerülendőek.

Az arcmosást természetesen valamilyen tisztító kozmetikummal vihetjük tökélyre. Sajnálatos, hogy a legtöbb ember még mindig a szappant, vagy alkoholt tartalmazó termékeket választja, amikor tisztításról van szó. (Ennél még érdekesebb, hogy a legtöbb ember akkor érzi kimondottan tisztának az arcát, amikor az alkalmazott alkohol, vagy szappan hatására arcbőre teljesen száraz, faggyúmentes tapintatú lesz - nem "csúszik" rajta az ujj, akár még finoman húzódik, ég is.) Sajnos, minél több faggyút próbálunk bőrünkről eltávolítani, az annál többet fog termelni. Ezen kívül, a népszerű arctisztítókban megtalálható illatanyagok, konzerválószerek, és az úgynevezett SLS (szódium-lauryl szulfát, szappan-hatású vegyület) még önmagukban is irritációt, gyulladást okozhatnak, különösen rosszat tesznek az aknés vagy rozáceára hajlamos bőrnek.

Tehát, összefoglalva a napi arcmosási rutinunkat:

  • első öblítés langyos csapvízzel
  • kíméletes, alkohol-, szappan-, SLS-, illatanyag-mentes, vízzel használható arclemosó felvitele és szétoszlatása ujjaink segítségével
  • második öblítés
  • törölközővel a nedvesség felitatása, "tapogató" mozdulatokkal

Ui: Kedves szakállt/bajuszt viselő férfitársak! Mivel az arcszőrzet többé-kevésbé úgy viselkedik, mint a hajunk (sajnos zsírosodik és megtartja a szennyeződéseket), érdemes az arclemosót erre a területre is felvinni és használni, hacsak nincs erre a célra speciális samponunk vagy tisztítónk.

Végezetül az amerikai bőrgyógyász társaság (AAD) videója az arcmosásról - amit eddig leírtam, arról beszéljenek a képsorok.

Van új a nap alatt

Van új a nap alatt

Túl vagyunk az idei nyár első hőhullámán. Sajnos a strandokon sok leégett bőrű embert láttam ezen a hétvégén is, de ezúttal nem a csapból is folyó UV-sugárzás vs. bőrrák témakört szeretném tovább boncolgatni, hanem néhány bőrgyógyászati problémára felhívni a figyelmet, amikkel a legtöbbször nyáron találkozunk, a napsütés (és az UV-sugárzás) elengedhetetlen a kialakulásukhoz, és csak nagyon kevesen ismerik (fel) őket.

Majd' minden beteg megkérdezi nyáron, hogy az ő bőrbetegségével lehet-e napra menni. A válasz a legtöbbször az, hogy igen - valójában kevés olyan bőrbetegség van, ahol a direkt napfény kifejezetten káros. Azon túl, hogy a bőrünket ért UV-sugárzástól lebarnulunk (vagy leégünk), ez nagyon sok más folyamatot is beindít a kültakarónkban: az immunsejtek egy része, amelyek a bőrünkben "laknak", az UV sugarak hatására elhagyják a bőr felszíni rétegeit, és mélyebbre vándorolnak, olykor teljesen elhagyják a bőrt. Ez azokban a bőrbetegségekben áldásos hatású, amelyek kialakulásában és fenntartásában ezek az immunsejtek szerepet játszanak. Ilyen például a pikkelysömör, vagy a legtöbb ekzema-fajta. Következzen viszont most néhány olyan kórkép, ahol a napsugárzás indítja be a kóros folyamatokat, és az ellenségünkké válik.

Óriás medvetalp

Óriás medvetalp

Az első és legfontosabb a phytophotodermatitis. Phyto- mint növény, photo- mint fény, és dermatitis mint ekzéma. Tehát növények plusz fény okozta ekzéma. Létezik néhány növény, amelyek nedvei olyan kémiai anyagokat tartalmaznak, amelyek a bőrünkre kerülve, majd UV-sugárzással találkozva immunológiai folyamatot indítanak el. A legtöbbször a növény szára, vagy virága a veszélyes, illetve ha ezek a részei megsérülnek, és a nedvek a bőrünkre kerülnek. A konyhakertünkben ilyen növény a petrezselyem, a pasztinák, és a zeller. A medvetalppal kirándulások alkalmával találkozhatunk, bár egyre gyakrabban városban is előfordul. A citrusfélék pedig azért veszélyesek, mert bár velük növény formájában ritkán kerülünk szembe, de például parfümökben, vagy kozmetikumokban gyakran előfordulnak, és a reggel a nyakunkra fújt parfüm helyén estére egy vörös, ekcémás folt keletkezhet. Jellemző ezekre a tünetekre, hogy vörösek, égnek-viszketnek, időnként fel is hólyagosodhatnak, és 48-72 óra múlva maguktól elmúlnak.

Jól látható, ahogy a növény hosszú szárának megfelelően alakultak ki a vonalas (és ez esetben hólyagos) bőrtünetek.

Jól látható, ahogy a növény hosszú szárának megfelelően alakultak ki a vonalas (és ez esetben hólyagos) bőrtünetek.

Hasonlóan a növényekhez, van néhány gyógyszer-hatóanyag, amelyek szintén fényérzékenységet okoznak. Talán a legelterjedtebbek a fájdalomcsillapító-gyulladáscsökkentő krémekben, gélekben levő nem-szteroid gyulladáscsökkentők: a bőrre kenve, majd a napra kifeküdve súlyos hólyagos bőrtüneteket provokálhatnak. Hasonlóan vigyázni kell néhány szájon át szedett gyógyszer esetében is, mert a tetraciklin hatóanyagú antibiotikumok, a retinol-származékok (helyi készítményekben is előfordulhat), az amiodaron, és az úgynevezett "szulfa"-vegyületek szájon át szedve fényérzékennyé teszik a bőrt.

Érzékeny bőr(?)

Érzékeny bőr(?)

Elöljáróban csak egy szám: 25%. Ekkora hányada volt az új kozmetikumoknak "érzékeny bőrre" felirattal ellátva 2014-ben és 2015-ben. Pedig az "érzékeny bőr" önmagában nem orvosi, és még csak nem is bőrgyógyászati kategória. A bőrbetegek 20-80%-a (ami elég nagy szórás...) állítja magáról, hogy érzékeny a bőre, pedig magát a kifejezést a marketing hívta életre.

Ha érzékeny bőrről beszélünk, a legtöbbször az arcbőrünkre gondolunk (nem mellesleg a legtöbb kozmetikumot is ide visszük fel). Azt sokan tudják, hogy az allergiás eredetű kórképek gyakorisága a modern világban mondjuk az ipari forradalom előtti időknek többszöröse. Ennek a trendnek megfelelően, nyilván egyre emelkedik azok száma, akiknek a bőre allergiás reakció(ka)t mutat egy-egy allergénnel szemben. Ez a kontaktdermatitisz, az ekcéma egy fajtája. Atopiás ekcémából is egyre több van. És a rozácea sem ritka bőrbetegség manapság. De komolyan indokolja mindez, hogy a kozmetikumok negyede érzékeny bőrre legyen kifejlesztve? Nem. De az emberek szeretnek különlegesnek tűnni és egy bizonyos "szubkultúrába" tartozni - a kozmetikumok "érzékeny bőrre" pont azt az extra törődést adják (ugye, még reklámszlogenben is visszatér ez a kifejezés?!), ami táplálhatja ezt a különlegesség-érzést. És ez a marketing.

Bizonyítandó, mennyire labilis alapokon áll az érzékeny bőr fogalma, érdekes tesztet végeztek önkéntesekkel, akiknek saját véleményük szerint érzékeny volt a bőrük: egyik oldali orcájukat csapvízzel, másik oldali orcájukat hígított tejsavval kenték be. Az eredmény: a résztvevők fele nem tudta megkülönböztetni, melyik oldalon melyik anyag van (a hígított tejsav azért tudja csipkedni a bőrt). Magyarul, nekik speciális antennáik vannak arra, hogy - érzékeny bőr hipotézisüket alátámasztandó - bármi irritálhatja a bőrüket, akár a csapvíz is.

Mint mondtam, nincs olyan, hogy érzékeny bőr. Van ekcémára hajlamos bőr, van atopiás bőr, van rozáceára hajlamos bőr, vagy esetleg seborrhoeás. Ha egy kozmetikum használatát követően bőrproblémák lépnek fel, az attól van, hogy bőrünk alapbetegségét, vagy hajlamát, valamivel életre keltettük. Vagy csak szimplán olyan anyagokat vittünk fel a bőrre (denaturált alkohol, illatanyagok, levendula, kamilla, stb), amelyek egy egészséges emberen is tüneteket produkálnak, nemhogy egy rozáceás arcon. Sőt, szomorú tény, de sok kozmetikai cég olyan hatóanyagokat lát el "érzékeny bőrre" címkével, amelyek önmagukban okozhatnak bőrirritációt (pl. allantoin, kamilla). Nem akarok hadat üzenni ezeknek a kemikáliáknak, de mindenkinek tudnia kell, mit szeret a bőre, és mit nem. Kényelmes arra hivatkozni, hogy érzékeny a bőrünk, csak a rest sajnos kétszer fárad.