Egyre több reklámban látni, hogy különféle kozmetikumok összetevői közül az agyagot emelik ki. De miért tennének egy szürkésbarna, tocsogós közetfajtát bőr- vagy hajápolási termékekbe, amikről biztos nem a föld és a sár jut eszünkbe? Ennek jártam utána, mert bevallom, én sem tudtam a választ.

Kezdjük az alapoknál: mi egyáltalán az agyag? A Wikipédia szerint: "Az agyag igen elterjedt kőzetféleség, finomszemcsés összetevőkből áll. Azokat az üledékes kőzeteket sorolják ide, melyek szemcsemérete nem haladja meg a 0,02 mm-t." Tehát az agyagszemcsék a homokénál is kisebbek, szárazon jellegzetesen por formájú, nedvességet felvéve pedig ragacsossá, formálhatóvá válik, túl sok víz hozzáadásakor azonban feloldódik és lebegő üledékké alakul. Elektronmikroszkópos felvételen jól látható, hogy apró, viszonylag éles szegélyű lemezkékből áll, ennek még a későbbiekben sok jelentősége lesz. Alapvetően mindenkinek a szürke agyag jut az eszébe, de létezik sárga, vörös, vagy zöld agyag is - attól függően, hogy milyen más elemeket, általában vasat, ként vagy rezet, tartalmaz.

Ennyit a kémiáról és a földrajzról. Írásos feljegyzések alapján az agyagot már az ókori egyiptomiak és görögök is használták, főleg a bőrre kenve, tisztálkodásra és gyulladáscsökkentésre. Ki más is lenne az első agyag-használó ókori celeb, mint maga Kleopátra. A XX. század derekán tudományosan is bizonyították, hogy az agyag rendkívül jó nedvszívó-képességű, kémiailag semleges (tehát remek kozmetikai alapanyag, amiben sok minden el lehet keverni), nem mérgező, és megfelelő mennyiségű folyadék hozzáadásával a tapintása is kellemes, lágy érzetet kelt. A '90-es években kísérletekkel is igazolták, hogy az agyag rengeteg mindent "magába tud szívni", legyen az a bőrön termelődő felesleges faggyú vagy sebváladék, illetve a sok kis apró lemezke által biztosított hatalmas felszínről párolgó víz hőt von el a környezetéből, azaz hűsít. Szintén a kis, éles szélű mikroszkópikus lemezkék dörzspapírként hámlasztják le a bőrről az elhalt hámsejteket és távolítják el a szennyeződéseket.

A fentieken kívül azonban meglehetősen kevés olyan tudományos forrást találtam, ahol az agyagot mint kozmetikai összetevőt, vagy annak bőrre gyakorolt hatásait vizsgálták volna. Csupán két, ezzel kapcsolatos kísérletre bukkantam: patkányok bőrén alkalmazva az agyag néhány százalékkal növelte a bőrben képződő kollagén mennyiségét - sajnos magyarázatot erre nem adtak, illetve a bőrre felvitt agyag növelte az adott bőrterület hőmérsékletét és véráramlását. Sajnos ezeken kívül csupán jól hangzó, szenzáció-hajhász és a marketinget megkönnyítő tulajdonságokat olvasni az agyagról, ezek közül az egyik, hogy természetes eredetű (a körömvirág is az, mégis tud ekcémát okozni), a másik, hogy "megköti a bőrben levő toxikus anyagokat" (ezt a feladatot pedig a májunk látja el, nem a kozmetikumok).

Egy szó, mint száz: hogy az arclemosókban miért lehet agyag, az a fentiek alapján talán egyértelmű. De hogy samponokban, a tisztító hatáson kívül, miért van, az továbbra is rejtély marad. Ha valaki esetleg tudja a választ, ne tartsa magában és ossza meg velem!